, (hang-vezetés) ösz. fn. A hang külső vagy belső terjedésének valamely alkalmas anyagon vagy anyag segítségével előmozditása, pl. ha egyszerű vas rudacskának, vas fogónak a végire madzagot kötünk, s ennek két végét mindkét fülünkbe tartva a vasfogót asztalhoz érintjük, ez oly erős hangot közöl a fülünkbe, mintha harangszót hallanánk.