, (han-g-oz-tat) áth. m. hangoztat-tam, ~tál, ~ott. 1) Eszközli, hogy valami hangozzék, hogy folytonosan a fülekre hasson. Hangoztatni a hegedűt, zongorát. Hangoztatni a szót, éneket. 2) Különösen az egyes zenei hangokat énekben vagy hangszerekben létesíti. (Intoniren). Jól, vagy tisztán hangoztatni a háromvonásos c-ét. NN. énekes roszul v. hamisan hangoztat.