, (hang-lejtés) ösz. fn. Általán, a hangnak mintegy fel és alá hullámzó, majd erősebb, majd gyöngébb rezegtetése, változtatása, mely az eléadandó tárgy vagy érzelem vagy az egyén természetéhez alkalmazkodik. Szomorú, víg, lassú, élénk hanglejtés. Különösen átmenetel egy hangcsaládból a másikba. (Modulation, Modulirung).