, (hang-lajtorja) ösz. fn. Fokozatos rend, melyben a hangok bizonyos alaphangtól kezdve a nyolczadik hangig fel és alá következnek. Szélesb ért. több hangfokok rende, a legmélyebbtől a legmagasbikig. Ezen értelemben egyik egyénnek nagyobb hanglajtorjája van, mint a másiknak. Magyarosabban, (minthogy lajtorja, Leiter-ből módosult): hanglépcső, zengelépcső. V. ö. HANG.