, (hang-idom) ösz. fn. 1) A beszéddé alakított szóknak határozott hangmértéke, öszhangzása. (Numerus). 2) A versezetekben és zenében a hosszu és rövid, továbbá sulyos és sulytalan szótagok, és zöngék bizonyos aránya s viszonya, melyben egymással öszvefüggenek, s egészet képeznek. (Rhythmus). Különbözik: hangüteny, L.ÜTENY.