, (ham-v) fn. tt. hamv-at. Eredetileg ugyanaz a hamu szóval, s ragozási tekintetben egy osztályba való a daru darv, szaru szarv, ölü ölv, fenyü fenyv stb. szókkal. A hamv csak hangzóval kezdődő ragok előtt használtatik, pl. hamvat, hamvak, hamvas, hamvad, hamvaz. Elvenni a gyertya hamvát. Se hire, se hamva. (Km.). Öszvetételben a v-vel kezdődő szavak előtt, el is vetheti utósó betüjét: hamvvevő v. hamvevő, hamvveder v. hamveder. Egyébiránt hamv szokottabban átvitt értelemben használtatik. A megholtak hamvai. Gyümölcs hamva, azon fínom kék pehely, mely bizonyos gyümölcsök héját takarja, milyenek a szilva, kökény, feketeszőlő, s némely bogyófajok. Letörölni a szilva hamvát. A szőlő hamvát lemosta az eső.