, (ham-is-ol) áth. m. hamisoltam v. hamislottam, hamisoltál v. hamislottál, hamisolt v. hamislott, htn. hamisolni v. hamislani. 1) Valamit hamisnak vall vagy tart. E bort hamislom, azért nem is veszem meg. 2) Czáfol, megczáfol, hamisnak lenni megmutat. Hamisolni, meghamisolni a szónok ál okait. 3) Némely régieknél am. hamisít.