, (ho-am-oz) áth. m. hámoz-tam, ~tál, ~ott. 1) Valaminek hámját, azaz kérgét, héját, hüvelyét lefosztja; lemetszi, leveszi. Almát, körtét, szilvát hámozni. Kenyeret hámozni, meghámozni. 2) A lovat hámba fogja; közönségesebben: hámol. 3) Átv. és tréfás ért. foszt, megfoszt. Ugyan meghámozták a szegényt, azaz pénzéből, ruhájából stb. kifosztották. V. ö. HÁM.