, (ho-am-ol-ik) k. m. háml-ott, htn. ~ani. Hámjából, azaz hajából, héjából, kérgéből, bőréből kivetkezik. Hámlik az érett dió, mondola. Hámlanak a fák. Hámlik a kigyó is, midőn bőrét elhányja. Addig hántsd a fát, míg hámlik. (Km.). Hámlik a bab, borsó, lencse. V. ö. HÁM.