, HOMBÁR, (hom-b-ár, V. ö. HOM gyök; törökül ambar v. amber v. anbar; eléfordul a szláv nyelvekben is; a persában anbár am. töltött, és anbár-den ige, am. tölteni, megtölteni); fn. tt. hambár-t, tb. ~ok. Szélesb ért. némely vidékeken, padlás vagy kamara, hol gabonát tartanak. Szorosb ért. vesszőből font, és sárral betapasztott, vagy deszkákból csinált nagy szekrény, melybe a szemes gabonát töltik. Buzás hambár. Némely tájékon: szuszák v. szuszék.