, (ham-ar) mn. mely egyedül ragatlan állapotban divatozik, különben hamari v. régiesen hamarú. Jelent frisen, gyorsan, legott sietve működőt vagy történőt. Hamar ész, hamar elme, mely magát könnyen feltalálja. Hamar halál. A király haragját hamar halál követi. (Km.). Hamar idő. Hamar munka. Ritkán szokott a hamar munka jó lenni. (Km.). Hamar tanácsnak hamar bánás a vége. (Km.). A hamarban egy betüje sincs a jónak. (Km.). Nem hínak engem hamarnak. (Km.). Hamarját, azaz a táncz frisét ugorni. Hamarját futni, am. versent futni. Hamar mű hammas (hamvas) szokott lenni. (Pázmán). Fokozása: hamarabb, leghamarabb; tájszólásilag: hamarább v. hamarébb.