, (eredetileg annyi, mint haj-al-ó vagy héj-al-ó, azaz haj héj gyanánt körülfogó, megkerítő, betakaró eszköz; rokon vele a szanszkrit hul [takar], latin celo, német Hülle stb.) fn. tt. háló-t. Jelent általán szálakból, fonalakból likacsosan öszvefont eszközt, melylyel valamit bekeríteni, körülvonni, eltakarni lehet. Különösen am. a halászoknak fonalakból kötött halfogó eszköze, milyenek: öregháló v. gyalom, hosszufarku v. bokorháló; kétköz, vagyis kisebbféle gyalom; kaparó, merítő háló, kutyogtató; ollóháló; lesháló, melyet rudon eresztenek le és emelgetnek fel; pendelyháló v. csempely, ördögháló, koczaháló, zsák szabású, ribaháló stb. Amint veted a pendelyhálót, úgy fogod a keszeget. (Km.). Sürü, mint a ribaháló. (Km.). Hálót vetni, hálót húzni. Hálóba keríteni a halakat, átv. ért. valakit hálóba keríteni, am. ravaszul, alattomos módon hatalomba ejteni. Hálót kötni, foltozni, teregetni, szárogatni. Hálóba kerülni. Hálóból kibujni. Hálót szakasztani. Sajátnemű hálókat használnak a vadászok, s madarászok is, innen: vadászháló, madarászháló. Végre: szúnyogháló, azaz sürü, vagyis apró liku hálóféle szövet, melyen a szúnyogok át nem bujhatnak; pókháló, melyet a pókok szőnek.