, (hal-om-oz, hal-m-oz) áth. m. halmoz-tam, ~tál, ~ott. 1) Eredetileg, bizonyos téren halmot vagy halmokat emel, hány. Sirokat halmozni. A régi kunok hol halottaikat eltemették, egyszersmind halmoztak is. 2) Földet, homokot, köveket, gabonát, s más tárgyakat egymásra, egy rakásra hány. Fölhalmozni az utczai szemetet, a piaczi ganajt. 3) Átv. ért. bőségesen, nagy mennyiségben tetéz, ellát valamivel valakit. Jótéteményekkel halmozni felebarátunkat. Ha tehetné, mindent reáhalmozna. V. ö. HALOM.