, (han-l-ik v. han-g-lik) k. m. hallott. Csak az egyes számu harmadik személyben használtatik, s am. hallatik, vagyis a fülekre hatása van. Beszéde az utczára hallik. Minden szó behallott a szobába. Ebugatás nem hallik mennyországba. (Km.). Messze hallik a hire. Az ágyulövés több mérföldnyire elhallik. Néha annyit tesz, mint: hire van, mondják, beszélik. Úgy hallik, hogy háboru lesz. Amint hallik, ismét közelget az epemirígy.