, (han-l-og-at-ó) mn. és fn. tt. hallgató-t. 1) Ki valamire füleivel figyel. Tanítást hallgató gyermekek. 2) Ki valakinek szavára hajol, ki szót fogad. Szüléire hallgató gyermek. Tanitóira hallgató növendék. 3) Csendesen levő, nem szóló, nem zajongó stb. Veszteg álló víznek, hallgató embernek nem kell hinni. (Km.). 4) Személy, ki hallgatva figyel, ki beszédet hallgat, Érdemes hallgatóim! Keresztény hallgatók! 5) Régiesen tartozó is. Hozjánk hallgató ország. Katalin.