, (hall-a-ár-oz vagyis holla !-ár-oz) önh. m. hallároz-tam, ~tál, ~ott. Hallát v. hollát kiáltoz. A német nyelvben páratlanul áll holla! szó, melyről ezt mondja Adelung: indulatszó (Zwischenwort, interjectio), melyet használunk, ha valamely helyen, hol senkit sem látunk, valakit elészólítunk, mintha mondanók: nincs itt senki? Meghökkenés hangja is, ha pl. valaki véletlenül valakibe ütközik stb. amidőn úgy látszik, mintha halt! helyett állana. A magyar hallja? vagy hallod? szóra s általában hall törzsre nem volna-e szabad gondolnunk?