, (hur-di) mn. tt. hurdi-t, tb. ~ak. Lármázó, kurjogató szeleverdi, kinek mindig jár a szája. Rokon vele a hurgya. Herdehurdi v. hebehurgya ember. Gyöke a hangutánzó hur. A di képző gúnyra mutat, mint a szeleverdi, bonfordi, dundi, csapdi stb. szókban.