, (hor-og-os) mn. tt. horgos-t v. ~at, tb. ~ak. Horoggal ellátott, ami tulajdon értelmü horoggal fel van szerelve. Horgos zsineg a horgászok vesszején. Horgos kötélen húzni a vizákat, tokokat. Különbözik tőle az átvitt értelmü horgas, azaz görbített, hajlott, horogforma. V. ö. HORGAS.