, (hi-t-vány-kod-ik) k. m. hitványkod-tam, ~tál, ~ott. 1) Erkölcsi ért. aljasan, hiába való módon cselekszik, roszul viseli magát, díbdábkodik, bolondoskodik. 2) Soványkodik, fogyatkozik. Elhitványkodni, meghitványkodni. Hitványkodik a marha, ha jól nem tartják.