, (hit-düh) ösz. fn. A hitábránd azon túlfeszített foka, melyen valaki a más hiten levőket kímélet nélkül üldözi, s Isten nevében, Istenért felebarátain a legiszonyúbb kegyetlenséget is kész elkövetni, oly meggyőződésből, hogy az által Istennek kedves dolgot teszen.