, (hib-u = hib-v = hib-b) elvont törzsök, az egyszerü hib gyök b-jének kettőztetése, melyből hibban, hibbant, továbbá hibbad és ezek származékai erednek. Jelent hirtelen történő, nagyobbféle billenést, biczczenést, súlyegyenvesztést, különösebben az utóbbi szóban lappadást, lohadást.