, (hev-eny-ész) önh. m. hevenyész-tem, ~tél, ~ětt. Valamit hirtelen, hosszas előkészület vagy gondolkozás, fejtörés nélkül kitalál, tesz, véghezvisz. Különösen oly személyről mondják, ki valamely feladott tárgyról kötött vagy kötetlen beszédben érzelmeit vagy gondolatait legott eléadni képes.