, HELYTELENIT, (hely-telen-ít) áth. m. helytelenít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Valamit helytelennek, azaz hibásnak, rosznak nyilatkoztat, (helytelenell). Eredetileg az ít képző értelménél fogva annyi volna, mint helytelenné tesz; de ezen értelemben nem divatos.