, HĚGYI, (hegy-i) mn. tt. hegyi-t, tb. ~ek. 1) Hegyen termő, létező, lakó, tartózkodó, hegyről való. Hegyi árpa, borok, szeder. Hegyi pinty, fajd, gyánta. Hegyi népek, lakosok. Hegyi patak. Hegyi tanya. Hegyi tolvajok. 2) Több nemes és nemnemes családok vezetékneve.