, HEGEDÜS, (1), (hegedű-ös, vagyis hed-eg-ü-ös) fn. tt. hegedűs-t, tb. ~ök. 1) Zenész, ki hegedűn játszik. Első, második hegedűs. Ritkán van a hegedűsben bornemisza. A vén hegedűs mindennap egy nótát felejt. (Km.). 2) Sok nemes és nemnemes családok neve.