, (hebe-hurgya) ösz. mn. 1) Tulajd. akadozó, szapora, értetlen hang, azaz hebegő, hurogó. Hebehurgya beszéd, nyelv. 2) Átv. szeles, ide-oda kapkodó, hirtelenkedő. Mint főnév jelent ily tulajdonsággal biró személyt. Máskép: hetlekotla, kelehajti, ketlekotra, habahurgya.