, (haza-menet) ösz. fn. és h. 1) Cselekedet, midőn valaki haza megy, vagy azon állapot, midőn útban van hazafelé. 2) Használtatik határzó gyanánt, s am. azon időben, mikor haza megy valaki. Hazamenet eltévesztette az utat. Hazamenet megtámadták az éji kóborok.