, (haza-jár) ösz. önh. Oly emberről mondják, ki bizonyos idegen helyről koronként haza szokott menni. Naphosszant csavarog, csak enni és alunni jár haza. Az anyás gyermek, ha máshová adják inasnak, gyakorta hazajár. Népbabona szerént hazajár a megholt ember lelke, am. kisért.