, (haz-a-atlan) mn. tt. hazátlan-t, tb. ~ok. Kinek hazája nincs, szorosb vagy szélesb értetemben véve. V. ö. HAZA. Hazátlan világfutó, világkerülő. Hazátlan számüzött. Átv. ért. hazájától, ősi szabadságától, nemzetiségétől megfosztott. Hazátlan nép. Határozóilag am. haza nélkül.