, (hat-ály) fn. tt. hatály-t, tb. ~ok. harm. szr. ~a. 1) Hatásnak eredménye, okozata, vagyis maga a hatás elvont ért. véve. Hatálylyal működni. Parancsnak, rendeletnek hatálya. 2) Erély, vagyis foganattal, sikerrel működő erő, tekintély. Szavának hatályt adni. Nagy hatálylyal bírni.