, (hang-mér-tan) ösz. fn. A nyelvtannak azon része, mely a szóhangok kiejtésének időbeli mennyiségét határozza meg, vagyis mely eléadja, mely szótagokat kell hosszan és melyeket röviden kiejteni. A hangmértan a verseléstannak egyik alkotó része. (Prosodia). Máskép: szómértan.