, HÜLED, (hü-öl-ed) önh. m. hűled-t. 1) Ijedtében vagy bámultában, visszahúzza lélekzetét. Elhüledt, midőn a veszélyt látta. Gyöke a befelé huzott lélekzetet hangoztató hü. 2) A hideget jelentő hü gyöktől (hü-űl-ed) am. az egyszerübb hűl; lásd HŰL, 1).