, (hü v-ely-k, finnül peukalo) fn. tt. hüvelyk-ět, harm. szr. ~e v. ~je. Törzsöke hüvely, s képzője k (= ki), mely az állati test részének neveiben jelenti azon tag végét, melyhez ragasztatik, pl. mark (marok), a mar, vagyis váll-lapoczka legvége, fark a far vége, sark a sar (lábszár) vége, tork (torok) a tor vége, derk (derék) a test törzsökének vége, ajk (ajak) az aj vége, széle. Ennél fogva hüvelyk jelenti a kézre vitetve a hüvely végét, vagyis azon ujjat a kézen, mely a hüvely gyanánt öszvehajtott többi újjak tetején fekszik, azokat vagyis az általok alakított hüvelyt takarja, födi. V. ö. HÜVELY. Máskép: nagy ujj, öreg ujj, (mongol nyelven eregei chorogon). Hasonlat szerént így neveztetik a lábakon levő öreg újj is. Így híják, de hibásan némely tájakon a hüvelyt: bab hüvelyke, hüvelykes borsó stb. bab hüvelye, hüvelyes borsó helyett. Mértani ért. jelent mértéket, melynek kiterjedése körülbelül akkora, mint a jól képzett férfias hüvelykújj vastagsága, a mi hoszmértékünk szerént egy lábban v. nyomban tizenkét hüvelyk van.