, HURÚT, hangutánzó 1) Fn. tt. hurut-ot, harm. szr. ~ja. A köhögésnek erősebb neme, mely tompa hur v. hurut hanggal a mellben vagy torokban öszvegyült nyálkát kitakarítani törekedik. Száraz hurut. Szamár hurut. 2) Önh. m. hurut-tam, ~tál, ~ott. A székelyeknél am. köhög. Ne huruss annyit.