, (huny-ny-ász, vagyis huny-ász) fn. tt. hunnyász-t, tb. ~ok. 1) Oly emberről mondják, ki magát meghúzza, megvonja, szemeit behunyva csendesen, nyugton vesztegel; alattomos, lesködő, mint a macska. 2) A pemetfüvel rokonságban levő tüskés és földre terülő növényfaj. (Stachys).