, (huk-a) mn. tt. hukát. Göcsejben am. néma; némely más vidéken, pl. Baranyában: kuka. Gyöke huk, ugyanaz kuk-k szóval, pl. midőn azt mondjuk: egy kukkot sem szólt, tehát kuka v. kuka, am. hukó vagy kukó, azaz kukkanó, t. i. aki nem beszél, hanem csak egyet-egyet kukkant.