, (hor-zs-ol) áth. m. horzsol-t. Valamely testet folytonos érintkezés által koptat, dörgöl, korhol, vagyis betü szerénti értelemben: horzs hangot hallatva érint. A megindult jégtorlasz horzsolja a partokat, a hajók oldalait stb. A kerék horzsolja a lőcsöt. Gyöngébb hangon és értelemben: horhol.