, (hortobágy-i) mn. tt. hortobágyi-t, tb. ~ak. Hortobágyon levő, onnan való, azon vidéki. Hortobágyi csárda, csikós, gulyás.
"Hortobágyi pusztán fuj a szél,
Juhászlegény búsan útra kél."
Népdal.
"Hortobágyi kocsmárosné angyalom,
Tegyen ide egy üveg bort, hadd iszom."
Petőfi.