, (hor-k-an) önh. m. horkan-t. Hirtelen támadó s elmuló hork hangja hallatszik valamely állatnak, különösen lónak, szamárnak. Farkas szagra felhorkan a ló. Álomból felhorkanni. Átv. ért. valakire v. valamire felhorkanni am. hirtelen haragra lobbanni. Ezen értelemben máskép: hortyan, fortyan.