, (hor-k) elvont törzsök, melyből hork-an, hork-ol, horkant, horkint stb. származnak. Hangutánzó. Jelenti a levegőnek hirtelen beszivása által okozott erős orrhangot, innen származik különösen a lovakról szólva: horkan; az emberekről: horkant, horkint, horkol. Legközelebb rokona: horty.