, (hi-u-al-kod-ó) mn. tt. hivalkodó-t. Henyélő; az időt haszontalanul töltő; munka hiával levő. Hivalkodó uri cselédek. Hivalkodó napszámosok. 2) Magát külső ékesgetések által fitogató, hiuságot üző. Hivalkodó piperehősök. 3) Üres, sőt más nembeliekkel vétkes kedvtelésben mulatozó.