, (hit-térítő) ösz. fn. Széles ért. személy, ki a hitetleneket vallásos ismeretekre oktatja. Különösen így neveztetnek, azon keresztény hívek, jelesen egyházi személyek; kik a pogány népek közt a keresztény vallást terjeszteni iparkosznak. Ázsiai, afrikai, amerikai hittérítők. (Missionarius).