, HIBÁZHATLAN, (hib-a-az-hat-[at]lan) mn. tt. hibázhatatlan-t, tb. ~ok. Aki v. ami nem hibázhat; iránytól, czéltól el nem tévedhető; szükségképen, helyesen, igazán működő. Van-e ember, ki minden itéletében, s tetteiben hibázhatlan volna? Ezen puska hibázhatlan. Mint határozó: nem hibázhatólag.