, (hev-es-kěd-és) fn. tt. heveskědés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Felingerelt vérből eredő, hirtelen indulattal járó cselekvés, melynek ellentéte: midőn valaki megfontolva, és mérsékelve tesz valamit. Csak lassan, itt nincs helye a heveskedésnek. Heveskedés által elrontani az ügyet.