, (hely-te-len v. hely-telen) mn. tt. helytelen-t, tb. ~ěk. 1) Hibás, illetlen, alaptalan, oktalan. Helytelen beszéd. Száz gyanú között kilenczvenkilencz helytelen. (Km.). 2) Ferde irányú, roszul álló, idomtalan. Helytelen termet. Helytelen szabásu öltöny. Ellentéte: helyěs, (nem: helyes).