, jobban HË, (éles ë-vel) v. HÉ, régies fn. melyből a szintén elavult héas, héazat, továbbá heában, heon, heit, heitság, héju eredtek. Értelmét illetőleg l. részint HÉJ, részint HÍ, HÍJ főneveket; amaz felületet, vagyis valamely hüvelyt, takarót, emezek közelebb: üreset, ürességet jelentvén.