, (hason-fél) ösz. fn. Ketté hasított, metszett egésznek egyik része, mely akkora és olyan mint a másik, vagy ha különböző nagyságu is, de avval összetéve egy egészet képez. Az útijegy hasonfelét a kalauznak adni. Ime uram, én javimnak hasonfelét szegényeknek adom. (Müncheni cod.).