, HASONIT, (has-on-ít) áth. m. hasonít-ott, Hasonná, magához hasonlóvá tesz. Leginkább nyelvtanban élünk vele (assimilare), pl. a névmutató (az) z betüjét a következő mássalhangzóhoz hasonítjuk: akkor az-kor helyett, abból, annak, attól, az-ból, az-nak, az-tól helyett stb. V. ö. HASONÚL.