, (har-ics-ka) fn. tt. haricskát. Tiszavidéki és erdélyi szó, némely más vidékeken: tatárka, pohánka, hajdina. Gyöke a sarjat, cserjét, erdőt, erdős vidéket jelentő har, vagy azért, mert leginkább erdős vidékeken tenyésztik, vagy hogy bő sarjadékú, sarjadzásu. Megvan a román nyelvben is.