, (hang-mérték) ösz. fn. Időmérték vagy időmennyiség, mely által a beszédben, illetőleg verselésben a rövid és hosszu szótagokat meghatározzuk, mely szerént egy hosszu szótagnak két rövid felel meg. A hosszu hangmérték jele: a rövidé: υ, pl. Ontavni vérét hősiv tuvlajdonság.